A sűrített levegő minősége a húsiparban

A harmatpont, a maradék olaj és a részecskék megbízható figyelemmel kísérése – ott, ahol a higiénia, a termékbiztonság és az audit-igazolások döntő fontosságúak.

A sűrített levegő a húsiparban fontos működési közeg. Közvetlenül érintkezhet a csomagolatlan hússal, vagy befolyásolhatja a termékhez kapcsolódó folyamatokat. Ennek során nem csupán a kompresszorhelyiségben történő előkészítés a döntő, hanem a kivezetési pontnál mért tényleges minőség is.

A sűrített levegő minőségének értékeléséhez elsősorban három mérőszám releváns: a nyomásos harmatpont, a maradék olaj és a részecskék. Az alkalmazási esettől függően a mérési hely és a felügyeleti logika eltérő lehet.

Harmatpont: a feldolgozás után központilag kell mérni

A nyomásos harmatpont fontos jellemző a sűrített levegő higiéniai értékeléséhez, mivel a nedvesség elősegítheti a mikroorganizmusok szaporodását. A mikroorganizmusok szaporodása a sűrített levegőben a nyomásos harmatpont csökkenésével lassul, és -26 °C alatt teljesen leáll (BCAS R102-1). Ezért gyakran a 2. osztályba tartozó, -40 °C-os nyomásos harmatpontot tűzik ki célul.

Maradék olaj: központi felügyelet, mielőtt kondenzáció alakulna ki

A feldolgozás után a maradék olajtartalmat is központilag kell ellenőrizni. Ennek oka: a kompresszor után a levegő lényegesen melegebb, mint az elosztóhálózatban és a termelési területeken. A húsfeldolgozásban a hőmérséklet gyakran 10 °C körül mozog, a hűtőhelyiségekben pedig ennél is lényegesen alacsonyabb.
Ezáltal megnő annak a veszélye, hogy a gáz halmazállapotú olajkomponensek a hűvösebb hálózatban kondenzálódnak és ott felhalmozódnak. Pontosan ez nem történhet meg, mert ez olajszivárgáshoz vezethet. A központi maradékolaj-mérés ezért elengedhetetlen eleme a higiénikusan biztonságos sűrített levegőnek.

Részecskék: a mintavételi ponton kell mérni

A részecskéket másként kell értékelni, mint a harmatpontot és a maradékolajat. Ezek nem csupán a termelésből származhatnak, hanem magában az elosztóhálózatban is keletkezhetnek, például korrózió, kopás vagy szűrőproblémák következtében. Ezért a részecskék mérésére a felvételi ponton különösen nagy jelentősége van.
A kompresszorterem tisztasága tehát nem feltétlenül egyezik meg a felhasználási ponton mért tisztasággal. A megbízható értékeléshez figyelembe kell venni azokat a tényleges körülményeket, amelyek a sűrített levegő felhasználásának helyszínén fennállnak.

Ellenőrzés és igazolás: kockázatalapú és kitermelési helyenként

Legkésőbb az audit során a sűrített levegő minősége ellenőrzendő témává válik. A jelenleg érvényes szabványok a működési közegek kockázatalapú értékelését írják elő. Az élelmiszerekkel vagy az elsődleges csomagolásokkal közvetlen érintkezésbe kerülő sűrített levegőre az alábbiak vonatkoznak: nem jelenthet szennyeződési kockázatot, és ellenőrizni kell.
Fontos, hogy a szabványok általában nem írnak elő általános számszerű értékeket, hanem minden egyes kivezetési pont esetében indokolt meghatározást követelnek meg. Ebből a gyakorlatban az következik: 

• az összes kivezetési pont teljes nyilvántartása,
• az érintkezés típusának értékelése,
• a meghatározott tisztasági osztály,
• vizsgálati terv a mérési pontokkal, eljárásokkal és gyakorisággal,
• valamint egy meghatározott eljárás eltérések esetén.

Így a sűrített levegő minősége nem csupán műszakilag biztosított, hanem auditálható módon dokumentált is.

Szennyeződés: hol keletkezhet

A sűrített levegő már a beszívás során is szennyeződhet, vagy a sűrítés, a tisztítás, a tárolás és az elosztás során is szennyeződéseket vehet fel. Elsősorban a részecskék, a víz, az olaj és a mikroorganizmusok jelentik a problémát.

Ennek kapcsán különösen fontos: a kompresszorteremben mért minőség nem feltétlenül egyezik meg a kivezetési ponton mért minőséggel. A csővezetékek, tárolók, szűrők, tömlők és kivezetési pontok utólagosan megváltoztathatják a hálózat levegőminőségét. Ezért a sűrített levegőt ott kell értékelni, ahol az a folyamatban ténylegesen hatást fejt ki.

Vonatkozó források és szabványok

A húsiparban a sűrített levegő minőségét tekintve különösen a következő szabványok és előírások relevánsak:

  • ISO 8573-1:2010 – A sűrített levegő tisztasági osztályai
  • ISO 8573-2 – -9 – Vizsgálati módszerek a nedvesség, olaj, részecskék, folyékony víz és mikrobiológiai szennyeződések meghatározására
  • VDMA 15390-2:2018 szabvány – Alkalmazási útmutató a sűrített levegő tisztaságára vonatkozóan az élelmiszer- és gyógyszeriparban
  • IFS Food 8. verzió – Követelmények az üzemanyagokra és a sűrített levegőre vonatkozóan, amennyiben azok közvetlenül érintkeznek élelmiszerekkel vagy elsődleges csomagolásokkal
  • BRCGS Food Safety 9. kiadás – A felhasználási helyen az élelmiszerrel közvetlen érintkezésbe kerülő sűrített levegő ellenőrzése
  • SQF Food Safety Code 10. kiadás – Kockázatalapú ellenőrzés a tiszta sűrített levegő esetében
  • FSSC 22000 6. verzió / ISO/TS 22002-1 – A működési közegekkel kapcsolatos követelmények és a sűrített levegő alkalmazások értékelése
  • (EK) 852/2004 rendelet – Élelmiszer-higiénia
  • A Bizottság 2022/C 355/01 számú közleménye – Iránymutatások a HACCP-elvekről

Összegzés

A sűrített levegő minősége a húsiparban egyszerre jelent higiéniai, technológiai és bizonyítási kérdést. Három dolog döntő jelentőségű: a kondenzációs pont és a maradékolaj központi ellenőrzése a kezelés után, a részecskék ellenőrzése a kivezetési ponton, valamint az egyes alkalmazásokra vonatkozó követelmények pontos dokumentálása. Így a sűrített levegő a higiénikus folyamatlánc szabályozott elemévé válik.